Nemrég egy blogposztban bukkantam rá egy linkre, amely felkeltette az érdeklődésemet. A link egy olyan fórumra vitt, ahol a bifázisos alvásról esik szó. Mit takar ez a technika? Egészen egyszerű: a monofázisos alvással ellentétben – amikor az ember egyben alszik sokat -, az alvás két intervallumra bomlik. Az első intervallum az ún. core sleep egy 3 – 4.5 órás alvás, a második pedig egy rövidebb kb. 1.5 órás alvás.
Miért jó?
Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miért is kéne lecserélni a jól bevált rutinját. A kérdésre egyelőre – tapasztalatok híján, még pár hétig – csak az interneten fellelt információk elismétlésével tudok felelni:
- Időt lehet vele spórolni, melyet akár hasznosabban is eltölthetünk
- Na de mit ér az idő, ha nem vagyunk kipihentek? A beszámolók alapján a technikával kevesebb alvással is kipihentebbek, energikusabbak, koncentráltabbak tudunk lenni, tehát lényegében javul az alvásunk minősége
- Az álmok felidézése könnyebbé válik
Véleményem szerint már az első két pont miatt megéri kipróbálni a technikát, de akinek ez a három pont nem volna elég indok, lehet még olvasni pár érdekes dolgot.
Miért működik? (igentudományos magyarázat következik)
Előfordult-e már veled, hogy fáradtabban ébredtél, mint mikor lefeküdtél? És az, hogy egész nap szinte használhatatlan voltál? És olyan volt-e, hogy egy átbulizott éjszaka után viszonylag keveset aludtál, mégis frissen ébredtél és szinte nem is okozott problémát a talpon maradás? A történtekért nem a front, nem a véletlen, de még csak nem is a Gyurcsány a felelős. Az alvás 90 perces szakaszokból áll, mely 3 részre bontható: 65 perc a nem REM (gyors szemmozgásos) alvás, 20 perc a REM szakasz és 5 perc az átmeneti nem REM szakasz. A REM alvást tekintik a legpihentetőbbnek, és a tanulmányok azt mutatják, hogy a REM szakaszok megszakítása okozza a legsúlyosabb alvásmegvonási tüneteket. Eszerint a fent felsorolt esetekből az első kettő valószínűleg az alvási ciklus megszakításának következménye, míg a harmadik eset abból adódik, hogy az alvásmennyiség pont a 90 perces szakasz valahányszorosára sikeredett. A gondolatmenetből adódik, hogy az általánosan elfogadott nézet, miszerint 8 órát kell aludni nem a leghatásosabb, hiszen 480 / 90 = 5,33333… (majd Chuck Norris kiszámolja) nem egy egész szám. Visszatérve a kérdésre, hogy miért működik: egyszerűen azért, mert az emberi lény erre van kondicionálva. A legtöbb állatfajnál és a csecsemőknél megfigyelhető a több fázisra bontott alvás. Ugyanez tapasztalható abban az esetben, ha az egyéntől megvonnak minden, az idő meghatározását segítő tényezőt.
Na de hagyjuk a biológiát, mert abból mindig is szar voltam és következzen az, amiért elkezdtem írni a bejegyzést: a tapasztalataim megosztása.
Tapasztalatok
1. nap (2012.03.12-13, hétfő-kedd)
A fentebb linkelt fórumon talált infók alapján kezdtem meg a kísérletet, azaz az első alvás 19:30-tól kezdődően 1.5 óra volt. Mivel kb. 19:00-ig eszembe sem jutott, hogy ma fogom elkezdeni a technikát, megittam egy vagon koffeint. Tippeljetek mi lett az eredménye! Agóniával indult az első kísérleti alvásom, mivel kb. egy óráig nem tudtam elaludni, pedig bőszen számoltam a kerítésen átugráló bárányokat. A felkelés már jóval egyszerűbb volt, úgy kipattantam az ágyból, mintha egy vágósúlyban levő, bajszos hölgyet találtam volna magammal szemben egy jól sikerült bebaszcsizás után. Sikerült egészen kialudni magam, nem éreztem fáradtságot, bár egy picit kába voltam.
A második alvást 01:00-kor kezdtem el, kondizás után már jóval egyszerűbb volt az elalvás. Ezt a ciklust elhúztam egészen 05:30-ig. A felkelés ismét csak egyszerű volt, kialvatlannak egyáltalán nem éreztem magam, sőt! Délutánra azért már kissé üvegesebb tekintettel bámulok a világba, de ezt betudom annak, hogy a minimális átállási idő – amíg a szervezet hozzászokik az új rutinhoz – legalább egy hét. Összességében eddig egyáltalán nem vészes, habár ezt egy nap után könnyű kijelenteni! 🙂
2. nap (2012.03.13-14, kedd-szerda)
Munka közben valahogy mindig elfog az álmosság, ezért naívan azt hittem, hogy a 19:30-as alvás sokkal könnyebben fog menni, mint tegnap. Az elfogyasztott minimális koffein ellenére ezt a 1.5 órás ciklust végig ébren töltöttem, azaz rosszabbul sikerült, mint a tegnapi 1.5 óra. Viszont “felkeléskor” nem éreztem fáradtnak magam, pedig már 16 órája ébren voltam (persze a sztorihoz hozzátartozik az is, hogy nem autópálya építő munkás vagyok, szóval fizikailag annyira nem megterhelő, amit napi 8+ órában csinálok, csak szellemileg). Az 05:30-as felkelés ennél nagyságrendekkel traumatikus élmény volt. A tegnapihoz képest a mai napi ágyból kiugrás kb. annyira volt ágyból kiugrás, mint amikor egy talicskából kiborítanak egy cementes zsákot. Gondolom ismeritek az érzést, ami felkelés után pár percig elragadja az embert és pedig hogy olyan jó lenne, csak még 5/10/15 percet aludni, de elég erős volt az elhatározás és ébren tartottam magam… egészen fél 9-ig, de akkor már gyakorlatilag csak egy ilyen technika tudta volna nyitva tartani a szemem. Szóval csaltam, aludtam háromnegyed órát. Így is szar, de kevésbé, mint amúgy, de ez várható volt.
3. nap (2012.03.14-15, szerda-csütörtök)
Egész nap iszonyatosan fáradtnak éreztem magam, emiatt a 19:30-as alvás úgy vártam, mint a megváltást. Az előző napokkal ellentétben most rekord idő alatt szunnyadtam el. A felkelés szinte mennyei érzés volt 🙂 Könnyen sikerült kipattanni az ágyból és egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy tovább aludjak. Kondi helyett most házibuli volt az úticél. Röviden és tömören: csudajó volt, de a tervem szem előtt tartva leléptem időben és a csodás BKV-nak köszönhetően időben ágyba is kerültem. Az elalvás ismét simán ment. Talán kezd átállni a szervezetem? Az ünnepnap alkalmából és magamat megdícsérendő, adtam magamnak egy plusz 90 perces szakaszt, azaz fél 6 helyett 7-kor keltem. Ez már egész könnyen ment, nem húzott vissza az ágy. Frissességnek talán túlzás lenne nevezni, mondjuk úgy éberségem nem lankadt a nap folyamán. Nem untatok senkit tovább feleim! Holnap folytatom.
Tapasszátok szemetek az RSS feedemre, mert holnap jön a folytatás!
Idézett oldalak, cikkek:
