Habár ma egész nap gépeltem, most mégis arra vetemedtem, hogy írjak pár sort, ezt kell tennem. A legutolsó személyes bejegyzésem óta rengeteg dolog történt velem. Hirtelen nem is tudok felidézni mindent, de kezdem azzal, ami a legelőször az eszembe jut, a legjelentősebb. Kiköltöztem a koliból 4 év után! Egyrészt örülök, hogy van egy saját kecóm most már, bizonyos fokú biztonságérzetet ad, másrészt szomorú vagyok emiatt. Az eddigi legjelentősebb 4 évemet tudhatom a hátam mögött. Olyan tapasztalatokat szereztem, olyat éltem át, olyat tanultam, ami meghatározó volt és lesz örökre és én ezért nagyon hálás vagyok minden ott lakónak. Rengeteg új ismerőst szereztem a KCSSK-ban, jófej embereket, morbidokat és zseniket. Volt ott öröm és bánat is, de a legfőbb, hogy mindíg volt akivel ezt megoszthattam. Teljesen átalakult a személyiségem – érzésem szerint pozitív irányban – a 4 év alatt.
A kolival viszont egy probléma van: az ember ott még nem teljes értékű ember (szerintem).
Az élet megy tovább, alkalmazkodnom kell az új körülményekez. Az új lakás nagyon bejön, rengeteg hely van, igényes és a legfontosabb hogy szabadnak érzem magam itt (furán hangzik, de a koliban mindíg volt bennem egy olyan érzés, hogy kirakhatnak, mert ugye illegális bevándorló voltam és hiába ismertek a portások meg mindenki ezer éve, akkor is azt éreztem amikor beléptem a koliajtón, hogy lehet, hogy most rájönnek, hogy nem itt lakok és kivágnak). Azért tetszik ez a lakás, mert tök üres volt a berendezése (azaz nem is volt :)) és így a saját ízlésemnek megfelelően alakíthatom ki a környezetet, ami számomra fontos. Nem tudnék lakni egy olyan helyen, ami be van rendezve a szocialista időkből fennmaradt, nyikorgó, retró színekben pompázó bútorokkal. Három hetes egyedüllakásom konklúziójaként megállapítom ismét, hogy a tárgyak, a pénz nem fontosak, egyedül az ember a fontos. Rohadtul hiányzik az ökörködés a Rolival, a szomszédolás, a my-os összejövetelek. Remélhetőleg, ha találok valami jósrác lakótársat, akkor nem fogom ezt érezni.
Most ráálltam az ismerkedés témára (főleg nőkkel) és azt hiszem ez az a téma, amit ha mesterien fogok űzni, akkor teljes lesz az életem. Már látom is lelki szemeim előtt, amint nem lesz időm unatkozni, mert annyi ismerős vár, hogy elhúzzunk party-zni, ökörködni, sportolni, stb. Remélem ez minél előbb be fog következni, habár én most ezen 100%-osan pörgök. Szerencsére nem kell egyedül “bejárnom az utat”, van egy hihetetlen jó közösség (pua.hu), akik ebben segítenek (és persze ez visszafelé is érvényes).
