Hol is kezdjem, kavarognak a fejemben a milliónyi gondolatok amiket sorba kéne szedni, hogy mindenki megértse miről beszélek. Nemrég vásároltam egy könyvet, Robert Kiyosaki-tól a Gazdag papa, szegény papát. Őszintén szólva rég nem olvastam ilyen könyvet. Sőt, még soha nem olvastam ilyen könyvet. Valami megváltozott bennem mire elolvastam a könyvet. Nagyon sok érdekes és gondolkodtató gondolat van benne. Lényegében a pénzügyi siker eléréséhez szükséges tudnivalókat írja le, de számomra többet jelentett. Nekem valamiféle irányt mutatott hogyan küzdjem le a looser gondolkodásmódot. Ennek hatására ma beszereztem még jópár könyvet ebben a témában, mert rájöttem, hogy ha sikeres szeretnék lenni ezeket a gondolatokat el kell olvasnom, fel kell fognom és alkalmaznom kell. Bár még csak két könyvön vagyok túl, de ebből a kettőből leszűrtem két szerintem nagyon fontos tényezőt, ami biztosan kell a sikeres élethez:
- Cél: Nagyon nagyon fontos, hogy legyen legalább egy célunk az életben. Ha nincs cél, akkor az életnek sincs értelme. Én most kitűztem pár rövidtávú és hosszútávú célt magamnak, amelyért küzdeni fogok. Egyenlőre még nem tudom, hogy hogyan fogom ezeket elérni, de szerintem ez nem is fontos, a lényeg, hogy megvan az irány. Az egyik hosszútávú célom az, hogy nem akarok alkalmazott lenni egész életemben. Sőt, egy idő után szeretném, ha azt is elmondhatnám, hogy történjék bármi megtudok állni a saját lábamon.
- Pozitív hozzáállás: már jó néhányszor találkoztam a mindíg aktuális mondással, amit Henry Ford mondott: “Akár azt gondolod, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy képtelen vagy rá, mindenképp igazad van.” Hiszek ebben teljes mértékben! Elterveztem, hogy ezután bármibe is fogok bele, nem fogok arra gondolni, hogy mi lesz mégsem lesz jó/jön be.
Amúgy a Kiyosaki könyv elolvasása után másképp tekintek a gazdagokra is. Édesapám állandóan azt sújkolja belém, hogy a gazdagok mind kihasználják az embereket és köcsögök és stb. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de szerintem ebben a dologban sem általánosíthatunk. Most inkább úgy látom, hogy ők azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy kihasználják a lehetőségeiket. Nem hiszem, hogy azért el kellene ítélni valakit, mert többet akar, mint a másik, sőt… Persze, ha ezt tisztességes úton teszi!
No de elég volt mára, a végén még elkopik a billentyűzet. 🙂 Olvassátok el mindenképp a könyveket (David P. Schloss – Ne légy tehetetlen, David J. Schwartz – Sikergondolkodás), megéri!
