Elég sokat szoktam blogokat olvasni és természetesen a kommentelők reakcióit is. Gondolom aki hasonlóképp szereti a blogokat, az láthatja, hogy magyarországon 3 részre szakadt a kommentelő társadalom: 1. Aki (általában negatívan) értékeli a posztot 2. Aki az előző csoportot leugatja 3. A békítő, illetve értelmes kommentelő (sajnos ők vannak a legkevesebben). Egyrészt ez jó, mert jól indul/folytatódik a napom, röhögök rajtuk egy jót, másrészt szánalmas és elszomorító, mert a kommentelők nagy része a poszt elolvasása után nem azon gondolkozik, hogy értelmesen hozzászóljon a témához, hanem keresi, hogy mibe köthet bele a hozzászólásokban. A nézetkülönbség már-már fenyegetőzésekbe torkollik, holott azért egy-egy posztot vagy hozzászólást nem kellene ilyen komolyan venni. Általában az egészet a magyar mentalításra szoktam fogni, hisz a való életben is ennyire “összetartóak” a magyarok. Szerencsére azért a névtelenséget nyújtó maszk mögül előbújva nem olyan nagy a pofája az embereknek, mint a blogokon, különben már polgárháború lenne :). Mindenesetre nyitok egy új kategóriát “Na ez így nem jó” névvel a kevésbé élménydús napokra, amiben leírom majd a frankót! 🙂
