Voltunk tegnap a Fábry show forgatásán, és ennek a “történetét” szeretném megosztani. Szóval úgy kezdődött az egész, hogy elkéstünk 🙂 Negyed hatkor kezdődött volna, a beengedés meg ilyenek, de mi a Camponába mentünk (utólag kiderült, hogy rosszul), a Campona Media Center helyett, ugyanis ott forgatják ezeket. Szóval még a fél hatos időhatárt is lekéstük, ami után már nem garantálták az ülőhelyet. Be is fostunk rendesen, gondoltam én nem állok 3 órán keresztül (amúgy szerintem nem is lehetett volna). Meglepődve konstatáltuk, hogy még kilóméteres sorok tornyosulnak a bejárat előtt, ahol be lehetett menni, még nem is engedtek be sok embert akkor. Pont jókor érkeztünk, mert így már a ruhatárban nem volt senki, nem volt sorbanállás sem. Aztán végül lepergett az a kilóméteres sor és mi is elértük a bűvös belépő pontot. Szerencsére Barbi egyből kiszúrt két üres széket viszonylag jó helyen (az a rész amit már nem nagyon vesznek a kamerák, de abból viszont az első sor), ami utólag kiderült azért volt üres, mert oda van betéve a bazi nagy kamera és aki oda ül semmit sem fog látni, csak ha kikukucskál jobbra-balra. Mondjuk Barbi kilátott, csak én nem. De ezáltal legalább megúsztam, hogy lekapjanak egy óvatlan pillanatomban. Azzal kezdődött a show, hogy egy fekete-fehér kockás, kantáros nadráú ürge berohant és gyakoroltatta velünk a tapsolást, közben meg nyalizott (“Maguk a legjobb közönség”, “Ne tapsoljanak túl sokat, nehogy elfáradjon a kicsi kis kezük”, “Maguk a mi legjobb munkatársaink”), hogy ne érezzük magunkat nagyon idiótán. Aki elég hangos volt, vagy érdekes hangot tudott kicsikarni magából ordítás közben, azt megjutalmazták undorító színű, made in china plüssökkel. Szerencsére nem vette észre, hogy én is díjnyertes ordításokat eresztek ki magamból. Eltelt fél óra a bohóckodással, elkezdődött a valódi műsor. Nini, egy mobiltelefon csörgés! Kár, hogy az elején elpofázták, hogy kapcsolja ki mindenki (úgy néz ki a fazon ezt a mindenkit nem vette magára). Na mindegy, ez nem zavart senkit, csak a rendezők néztek gyilkos szemekkel. Sanyi bácsi egyre rosszabb poénokkal áldott meg minket. Lényegében a műsorról nem is maradt meg annyi minden, mint ami előtte meg utána történt. Talán a legfontosabb ami megmaradt, hogy Fábry azért a való életben nem fogalmaz olyan kifinomultan, mint az adásban, és akkor még finom és nőies voltam. Néha amikor baki volt be-beböfögött egy “na mi a geci van” mondatot. Én naívan azt hittem, hogy a való életben is olyan normálisan beszél, mint a showder-ben. Az a rész, amikor legszívesebben kifutottam volna a stúdióból, akkor jött el, amikor a mulatós pack megérkezett. Volt Sramli kings, Postás Józsi, Márió, meg hasonlóan fos “zenészek”, akik tovább bővítették zenei tudásbázisom (bárcsak ne tették volna). No aztán ott volt Katus Attila és párja a szombat esti lázból, Molnár Andrea (ha jól tévedek). Katus elég szimpatikus volt, jófej gyereknek tűnik, kár hogy Fábry folyton beégette (tudniillik ő azt hiszi, hogy a fittness csak női sport és a fittnesses fiúk mind buzik), azzal, hogy buzinak próbálta beállítani. Eleinte még jó poén volt, de amikor 20-adszorra lőtte el, azért nem volt már olyan jó. A Molnár Andrea csaj jó volt, de elég unszimpatikus volt nekem. Őt a “mindent tud de semmit sem ért” és “rózsaszín felhőben élek” kategóriákba sorolom. Lassan ment el a 4 óra, de a végén felszabadultnak éreztem magam, hogy felállhattam, mert egyrészt törte a popóm a szék, másrészt meg elég meleg és hangos volt már. Meg unalmas… 🙂 Összességében egyszer megérte elmenni, főleg ingyen jeggyel, de asszem erre többször nem nevezek be. Aki megszeretné nézni a műsort, annak elmondom, hogy jövőhét csütörtökön kerül adásba. Vegyetek sok szeszt, úgy elviselhető lesz!
