Először is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Mai must-have post-omban leírom, én hogyan látom a karácsonyt. A címből kiderült gondolom egyesek számára, hogy miről fog szólni a bejegyzés. Ők ne olvassanak tovább! Ez év októberében voltunk Prágában és hazafelé beugrottunk mindannyiunk által kedvelt áruházlánc egyik üzletébe. Nevezetesen a tesco-ról van szó. Meglepett a látvány ami fogadott: karácsonyi hangulat dúlt ott már javában. Kiss Ádám is talált ki már erre poént, de én sokkal előbb kicikiztem ezért őket, szóval Ádám fiam, várom a jogdíjakat! De most komolyan: várom már az egész éves karácsonyozást, ahol is minden hónapban készülhetünk egy kicsit a karácsonyra. Kicsit uncsi lesz (kivéve ha pl. van 12++ rokonunk, akiket megszeretnénk ajándékozni, mivel akkor minden hónapra jut egy vagy több rokon), de legalább lesz hova költeni az amúgy is bőven levő pénzünk. Időnként megszakíthatjuk a karácsonyi feelinget egy kis valentin nappal vagy hasonló értelmes ünneppel. Így aztán lesz időnk kigondolni azt is, hogy milyen teljesen értelmetlen ajándékot vegyünk szeretteinknek (ilyeneket, vagy ilyeneket vagy a változatosság kedvéért ilyeneket). Az ünnep túléléssé változott számomra. Minden évben ilyenkor engedem szabadjára a fantáziámat, hogy a lehető leghasznosabb vagy értékesebb dolgot vegyem meg, de sajnos általában csak a nyakkendőig vagy az üveg borig jutok. Próbálom úgy érezni magam, mintha karácsony lenne, szóval ráhangolódom a dologra. Meglátjuk idén ez, hogy sikerül. Minden esetre én egész évben próbálok szeretetben élni a családtagjaimmal és másokkal, és nem jelölök ki egy külön napot erre. Idén először be fogok lépni a templom kapuin is, hogy befogadjam az igét. Reméljük nem dumál túl sokat a pap bácsi, mert azt nem szeretem. Főleg, hogy minden évben majdnem ugyanaz van.
Kívánom, hogy nektek is jól sikerüljön a karácsony és kapjatok sok szép ajándékot és sikerüljön kicsit más oldalról tekinteni a karácsonyra, mint ahogy azt a média belénk súlykolta!
