Tegnap estétől a ma hajnalig tartó periódusban kimozdultunk csoportosan a koliból méghozzá a nagyszerű Morrisons Pub 2-be. A srácok nagyon ráhangolódtak az estére némi szesz elfogyasztásával, de én ebből kimaradtam. Benne van címben is, hogy miért, meg valójában kedvem sem volt. Utólag örülök is neki, elég szánalmasnak tartom az olyan állapotot, amikor azt hiszed magadról, hogy mindenkinek tetszel, te vagy a legerősebb te táncolsz a legjobban és azt gondolod, hogy mindenki hangosan beszél (ezért üvöltesz). Volt pár ilyen csóka a buliban, hahotáztam is magamban rajtuk. Már az odavezető út sem volt probléma mentes, de ezt inkább nem fejtem ki. Tudja az a valaki, hogy róla van szó, de azért jellemzem a szitut: megállt bennem a h*gy, amikor megláttam mi történik, de szerintem még jópáran így voltak. Sikeresen odaértünk, gondoltam üres kézzel nem mászkálok a buliban, be kell olvadnom a környezetbe, úgyhogy beneveztem egy kólára. Kissé hülyén nézett a pultos, és vissza is kérdezett, hogy egy sima kólát? Kiült az arcára a tisztelet, hogy ennyi részeg kan között megtudom állni a piálást. Elég lightosan indult az este, eltáncolgattunk a szokásos ratyi retróra, de Bendével később ráleltünk álmaim termére, ahol ment a kemény house zene, olyan jó fajta, bárányos 🙂 Így már sokkal gyorsabban telt az idő szerencsére, és lassan elérkezett a hazatérés ideje, mert többiek fáradtak voltak. Azt mondhatom, hogy ennek még lesz folytatása valószínűleg.
Na de, a lényeg, ami miatt a cím is így alakult: örülök, hogy sikerült megállnom, hogy igyak, bár a többiek nagyon ostromoltak. Ma, amikor belenéztem a kondiban a tükörben éreztem, hogy ez az újrakezdés (mert volt egy jópár) más lesz. Nem fogom hagyni magam eltéríteni a céltól, ilyen egy estés bebaszásokkal. Ugye rómát sem egy nap alatt építették, de érdemes volt kitartani és érdemes is. Remélem meglesz az eredménye!
