Jó rég nem írtam már, de most már muszáj valamit írnom. Fontos téma merült fel bennem az utóbbi napok-hetek történései miatt. Alapvetően bízom az emberekben, sőt azt hiszem túlságosan is, de arra eszméltem rá mostanában, hogy a valóság néha teljesen más, mint amit hiszek. A látókörömben van egy-két olyan ember, akik két- vagy többszínűek, attól függően, hogy önös érdekeik mit diktálnak. Sajnos ezen tulajdonsággal kénytelenül együtt jár az is, hogy a tulajdonság hordozója kénytelen a hazugság talajára lépni. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ezt nem tudom tolerálni. Szereten az egyenességet, ha valami nem tetszik én azt megmondom és egy másodpercig sem gondolkodok azon, hogy vajon most milyen hátránnyal fog járni a közlendőm. Persze itt korántsem arra gondolok, hogy a másik fejéhez vágjuk, hogy mekkora orra van vagy milyen görbe lába. Furcsa számomra, hogy vannak olyan emberek (de még mennyien), akik szemrebbenés nélkül képesek átverni a másikat, tudva azt, hogy ebből a másik félnek kára származik, sőt örömforrsáként szolgál számukra ez a tett. Az ilyen emberek nagy részét ki tudom szűrni, ahogy azt tettem eddig is, de vannak, akik ezt a dolgot annyira mesteri szinten űzik, hogy képtelen vagyok eldönteni, hogy a körülmények miatt vetődött fel bennem, hogy az előbb említett ember-csoportba soroljam vagy valóban szárad valami a lelkén. Úgy tűnik az emberek kezdenek kifordulni önmagukból, bár ez az általánosítás lehet, hogy csak a rossz tapasztalataim miatt van. Manapság a becsület csak egy elcsépelt fogalom, a gyakorlati kivitelezés már rég nem divat. Nagy valószínűséggel ennek köze van ahhoz, hogy a ránk hatással levő tényezők miként formálnak minket. Egy a sok közül a média, amiből árad az eszme, hogy a sikeresség az anyagi javakból ered és ha nincs 130 cm-es LCD tévéd vagy 15 milliós autód, akkor bizony te csak egy vagy a sok közül. Na de ha kifejteném a teljes nézetemet, akkor nektek jó sok olvasnivalótok lenne, nekem meg bizonyosan begyulladna az ujjam a sok gépeléstől. 🙂
